4. Uránia Filmnapok: Persona

Rendező: Ingmar Bergman

Szereplők: Liv Ullmann, Margaretha Krook, Bibi Andersson, Gunnar Björnstrand, Jörgen Lindström
Forgatókönyvíró: Ingmar Bergman
Operatőr: Sven Nykvist
Vágó: Ulla Ryghe

Kevés hatásosabb alkotóeleme létezik a filmbeli montázsszekvenciáknak, mint az örökké mozgásban lévő, de mozdulatlanságában is kifejező, többértelmű emberi arc. Ahogyan a valóságban, úgy a moziban, közelképen feltűnő arcban is mindig van valami befejezetlen, amely a szomszédos képek kontextusában akár egészen eltérő jelentéseket nyerhet el – nem csoda, hogy a benne rejlő lehetőségek már a némafilm korában felkeltették egyes rendezők (például Lev Kulesov, Eisenstein, D. W. Griffith), színészek (Charlie Chaplin vagy Buster Keaton) és filmteoretikusok, köztük Balázs Béla érdeklődését. A kifejezetten arcokra komponált játékfilmek között vitathatatlan jelentőségű Ingmar Bergman szikrázóan egyszerű és leírhatatlanul összetett Personája (1966), melynek emlékezetes montázsain és hátborzongató közelképein a szemünk előtt játszódik le valóság és képzelet, maszk és önazonosság, normalitás és őrület határainak megkérdőjelezése. Bergman hűvös és érzéki remekműve nemcsak a modern film emblematikus darabja, de olyan korábbi arc-filmekkel is párbeszédet folytat, mint a híres Kulesov-kísérletek vagy Carl Theodor Dreyer Szent Johannája.

Bevezetőt mond Margitházi Beja filmtörténész.

A film cselekményéről:
Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához.

Tovább a 4. Uránia Filmnapok részletes programjához