Világszám!

Rendező: Koltai Róbert

Világszám!
színes magyar vígjáték, 94 perc
port.hu

rendező: Koltai Róbert
író: Horváth Péter
forgatókönyvíró: Koltai Róbert, Horváth Péter
zeneszerző: Dés László
operatőr: Márton Balázs
dramaturg: Dés László
jelmeztervező: Szakács Györgyi
producer: P. Koltai Gábor
látványtervező: Horgas Péter
gyártásvezető: Óvári Lajos
vágó: Miklós Mari

szereplő(k):
Koltai Róbert (Naftalin)
Gáspár Sándor (Dodó)
Tóth Orsolya (Pipitér)
Bodrogi Gyula (Slomó)
Györgyi Anna (műlovarnő)
Jirí Menzel (direktor)
Mucsi Zoltán (cigány)
Bács Ferenc (karnagy)
Ullmann Mónika (Iluska)
Nyári Zoltán (János vitéz)
Tordy Géza (Bagó)
Pelsőczy Réka (boszorkány)
Scherer Péter (Szederkény)
Trill Zsolt (Sándor, a segédszínész)
Kulka János (Csárli)
Bezerédi Zoltán (műsorközlő)
Dés László (zongorista)

Slomónak, a vándorcirkusz bohócának ikrei születnek a kilencszáztizes évek elején. Dodó és Naftalin, apjuk mesterségét követve gyakran lépnek fel együtt bohócként, artistaként, illúzionistaként. Az ötvenes évek elején, a Nagycirkusz ünnepi előadásán balul sül el egy merész tréfájuk. Bár a történtekért Naftalin felelős, mégis Dodó kerül börtönbe, s hosszú évekre elszakadnak egymástól.
1956 október huszonharmadikán Naftalin, aki egy vidéki színház kellékese, akaratlanul kerül a forradalmi események középpontjába. Elindul a fővárosba, hogy kiszabadítsa bátyját. Útközben találkozik egy lánnyal, Pipitérrel, aki szintén Pestre igyekszik. Együtt folytatják az utat, s kalandjaik során különös kapcsolat szövődik közöttük. Számtalan viszontagság után Naftalin célhoz ér, kiszabadítja bátyját, és lehetőségük nyílik arra, hogy elhagyják az országot. A testvérpár válaszút elé kerül: vágjanak neki együtt az ismeretlennek vagy maradjanak Magyarországon, ahol éppúgy bizonytalan további sorsuk és boldogulásuk; esetleg döntsenek máshogy, és ismét szakadjanak el egymástól?
A humorral dúsított, lírai történet az ikerpár sorsán keresztül mindenkori alternatíváinkat tükrözi: rabok legyünk vagy szabadok? Maradjunk-e hűek apáink eszméihez, vagy hagyjuk megtörténni életünket anélkül, hogy annak alakulásába tevékenyen beleszólnánk?--