Álom hava

Rendező: Bicskei Zoltán

Forgatókönyvíró: Bicskei Zoltán
Operatőr: Jovan Milinov

Szereplők: Szilágyi Nándor, Kovács Frigyes, Székely B. Miklós, Tóth Anita, Barkó György, Horváth Csaba, Csendes László, Mercs János, Dánielfy Zsolt, Vicei Natália, Búza Ákos
és Dr. Papp Lajos

Producer: Sinisa Bokan-Arbos, (Újvidék), Csincsi Zoltán-LÜMIERE (Budapest), Hábermann Jenő-FilmArt (Budapest) és  Kriskó László-LÜMIERE (Budapest)

1680-nak Álom havában /december archaikus neve/ pár rongyos vánszorog a fehér havon. A török dúlásban kiürült Bácska pusztaságán több napi járóföldre sehol senki. A történet indulásakor három embercsoport különös bemutatkozó „rítusát” látjuk a fehér végtelenben. Egyenként érkeznek a boltozat nélküli, romjaiban is monumentális Pusztatemplom falai közé. A török fogságból szabadult Deák, Sánta és Félszemű rég vesztett otthonát és helyét keresné.
A romtemplomba érkezik a rejtélyes titkokat őrző Öreg táltos, és vele a rettegésben élő, finom idegzetű Lánya is. Az Öreg pár mondattal világokat nyit. Rövid időre egy másik, énekes táltos érkezik a tűz mellé. Keserű és kiábrándult, rég feladta önnön feladatát. Egy-egy gyötrő pillanatban a szereplőknek pont e furcsa, boltozat nélküli templomrom villant új lehetőségeket.
A történet menetét nemcsak a szereplők múltjainak villanásai, de a befelé révülő Deák három látomása is megszakítja. Elsőként Mátyás király jelenése, ki sikeres földi uralmát a Mennyekben immár kudarcként fájlalja s a szív művelését, egy új boltozat építését tartaná követendőnek.
Másodikként László király, aki országa elleni árulásának tartja, hogy uralma alatt a lélek tisztaságát tartva elsőbbnek elhanyagolta a földi uralkodást.
Harmadikként Attila király jelenik meg, aki az arché elfeledett ősi egységét mutatja föl az újidők tükrében. A távlatos idők nagy folyamát rajzolja föl reményként.

A film zárórészében a vakító, nyári Sóskopó szikes pusztaságán egy mégis megújuló életé a jövő. A végtelen sík óriásinak tűnő boltozata alatt. A pusztai kórók Életfája mellett.