Mi, magyarok filmklub: Törpének lenni egy óriásoknak szánt világban

Rendező: Szigeti László

„Végre valaki ki mert állni fogyatékkal élőként, hogy itt vagyok, nem taposhattok el” – Nyikó Anetta slammer beszél egy olyan világról, amelybe az átlagember nagyon ritkán lát bele, s nem is igazán nyitott az ott megtapasztalható dolgokra.  

Nyikó Anetta élete során tizenkét műtéten esett át, egy éves kora óta másfél évenként. Problémája van a csontrendszerével, gerincével, törpe növésű. A sors egyfelől mostohán bánt fele, másrészt viszont tehetségből, intelligenciából bőven az átlag felett kapott. Korán tudatosult benne, hogy ő csak a szellemi képességeit mozgósítva tud érvényesülni a „nagyok” világában, hiszen fizikai tevékenységre, mindenfajta mozgásra nagyon korlátozottan képes. 

Bár mindig a zene, a művészet vonzotta, környezete tanácsára informatika szakra jelentkezett, a Sapientia egyetemen programozó és szoftverfejlesztő végzettséget szerzett. Azt mondja, a művészi látásmódja remekül kiegészíti a számítástechnika területén végzett munkáját.

Sokat segített neki, hogy családja ilyennek fogadta el, nem rejtegették, léte nem volt tabutéma. Szülei mindenhová magukkal vitték, ugyanazt követelték meg tőle gyerekkorában, amit a nővérétől. Bizonyára ez is közre játszott abban, hogy – bár nem volt egyszerű –, el tudta fogadni magát, a sorsát. Sőt, slammerként a sorstársai súlyos problémáira is ráirányítja a figyelmet. Sok rossz tapasztalatát is segítenek feldolgozni ezek a versek.